Településünk története

Kevermes község Magyarország délkeleti részén Békés megyében, a magyar- román országhatár közelében fekszik. Területe 43,36 km2, Lakóinak száma 2056 fő. A község geológiailag az Alföld területéhez tartozik. Felszíne síkság, amely Románia felé (Világosi hegyek) észrevehetően emelkedik. Kevermes 1950-ig Csanád vármegyéhez tartozott. 1950-től tartozik Békés megyéhez.

 Az első falu a mai Kevermestől északnyugatra eső Bartha-halom körül feküdt. Egy 1963-as régészeti ásatás is ezt bizonyítja, ugyanis az ásatás alkalmával bebizonyosodott, hogy a halom egy középkori temető, melyben többszörösen is temetkeztek, azaz amikor a temető megtelt, a régi sírok felett új sírokat ástak. 1596-ban a török-tatár csapatok a környező falvakkal együtt Kevermest is elpusztították. Ezt követően több, mint kétszáz évig az egész környék kihalt puszta volt, legfeljebb legeltetésre használták a területet. A mai Kevermest 1815-ben Tököly Sebők telepítette, a törökök elleni harcban kitűnt Tököly család késői sarja. Az első telepesek már 1813-ben megjelentek, akik dohánykertészek (gányók) voltak, s egyrészt a Mátra környékéről, másrészt Szegedtől Aradig, a Marostól északra eső területről jöttek Kevermesre. A nagy arányú telepítésnek köszönhetően a lakosság 1815-ben megközelítette az 1500-at.

 A lakosság lélekszáma 1850 körül stabilizálódott, ekkorra megszűntek az elvándorlások. Kevermes, a kevermesi- és a vizesi puszta 1850-ig a Tökölyek birtoka volt. Őket báró Sina György és családja követte. A telepeseknek saját tulajdonú földjük nem volt, szerződéses viszonyban álltak a földesúrral. A földtulajdoni viszonyokban 1906- ban következett be változás, amikor báró Sina Ilona utódai eladták a 8000 kataszteri holdat kitevő hercegi uradalmat. A lakosok jelzálogkölcsönnel vásárolták meg a földet, így a kevermesi határ a kevermesieké lett. Az 1900-as népszámlálás idejére a lakosság lélekszáma elérte a 3566 főt, ugyanakkor Kevermes Csanád megye legsúlyosabb anyagi gondokkal küzdő települése volt. Az első világháborút követően a munkanélküliség okozta a legnagyobb problémát, amely az elkövetkezendő években sem javult.  A második világháború után az 1945-ös földosztással a község lakói bővítették a település határát, és ezzel együtt a lakosság életterét is. 1949-ben megalakult az első termelőszövetkezet, s az év végén Kevermesen is kigyúlt a villanyfény. 1960-ban a települést termelőszövetkezeti községgé nyilvánították, s ebben az évben itt született meg a tízmilliomodik magyar állampolgár.

Építészeti emlékei Kevermes építészetéről részletesebb felmérés nem történt. Jelenleg egy országos védelem alatt álló épülete az 1848. szeptember 17-én felszentelt Római Katolikus templom, egyhajós homlokzati toronnyal épített barokk tömegű épület klasszicista részletekkel. Említésre való látnivalók közé sorolhatjuk a község szélén álló négy darab kőkeresztet, melyeket 1898-1909 között létesítettek. Az I. világháború kevermesi áldozatainak emlékére emelték 1942-ben a Hősök szobrát (Osváth Imre szobrászművész alkotása). 1990. október 6-án a község telepítésének 175. évfordulóján felavatták a Hősi emlékművet (Corvus-Kora Róbert lőkösházi szobrász munkája). 2001. augusztus 18-án átadták a Millenniumi Emlékparkot, és felavatták a Millenniumi emlékművet. A felavatott emlékmű jelképei a palást, a kard, a címer és az országalma a kettős kereszttel.